Mi az RFID levegő interfész kommunikációs protokoll?

ISO/IEC 18000-1 Információtechnológia: (Rádiófrekvenciás azonosítás tételkezelés alapján)Referenciastruktúra és szabványosított paraméterdefiníció. Szabályozza az olvasó és a címke kommunikációs paramétertáblázatát, a szellemi tulajdonjogok alapvető szabályait stb., amelyeket általánosan betartanak a levegő interfész kommunikációs protokollban. Ily módon az egyes frekvenciasávoknak megfelelő szabványoknak nem kell ismételten ugyanazt a tartalmat meghatározniuk.

ISO/IEC 18000-2 Információtechnológia: (Rádiófrekvenciás azonosítás tételkezelés alapján) Alacsony, 125–134 kHz-es frekvenciára alkalmazható, meghatározza a címke és az olvasó közötti kommunikáció fizikai interfészét, az olvasónak A típusú (FDX) címkével kell rendelkeznie, és képesnek kell lennie B típusú (HDX) címkékkel való kommunikációra; meghatározza a protokollokat és parancsokat, valamint az ütközésgátló módszereket a többcímkés kommunikációhoz.

ISO/IEC 18000-3 Információtechnológia: (Rádiófrekvenciás azonosítás tételkezelés alapján) alkalmazható nagyfrekvenciás 13,56 MHz, és meghatározza a fizikai interfészt, a protokollt és a parancsot az olvasó és a címke között, valamint az ütközésgátló módszereket. Az ütközésgátló protokoll két módra osztható, amelyek közül az 1. mód alaptípusra és két kiterjesztett protokollra oszlik (időrés nélküli többválaszos protokoll és nem lezáró és időrés-lezárásos adaptív lekérdezős több transzponderes olvasási protokoll): A 2. mód az idő-frekvencia multiplexeléses FTDMA protokollt alkalmazza, és összesen 8 csatorna alkalmas nagyszámú címke esetén.

ISO/IEC 18000-4 Információtechnológia: (Rádiófrekvenciás azonosítás tételkezelés alapján) Mikrohullámú sávban használható (bár a 2,4 GHz az UHF frekvenciasávban van, hagyományosan mikrohullámú sávnak nevezik, ugyanezen okból az 5,8 GHz-es RFID-nek az SHF sávban kell lennie, amely szintén a mikrohullámú sávban van), 2,45 GHz, amely meghatározza az olvasó és a címke közötti fizikai interfészt, protokollt és parancsot, valamint az ütközésgátló módszereket. A szabvány két módot tartalmaz: Az 1. mód a passzív címkék működési módja, és az olvasó fog először beszélni; a 2. mód az aktív címkéké, és a működési mód az, hogy a címke fog először beszélni.

ISO/IEC 18000-6 Információtechnológia: (Rádiófrekvenciás azonosítás tételkezelés alapján) az ultramagas, 840–960 MHz-es frekvenciasávra alkalmazható, és meghatározza az olvasó és a címke közötti fizikai interfészt, protokollt és parancsot, valamint az ütközésgátló módszereket. Négy passzív címke interfész protokollt tartalmaz: A, B, C és D típusú, és a kommunikációs távolság akár 10 méter is lehet. Ezek közül a C típust az EPC Global dolgozta ki és hagyta jóvá 2006 júliusában. Jelentősen javult a felismerési sebesség, az olvasási és írási sebesség, az adatkapacitás, az ütközésgátlás, az információbiztonság, a frekvenciasáv-adaptáció és az interferencia-védelem tekintetében. A 2006-ban benyújtott V4.0 tervezet kibővíti az elektronikus címkék jellemzőit kiegészítő tápellátással és érzékelőkkel, beleértve a címkeadat-tárolási módszereket és az interaktív parancsokat. Az akkumulátoros aktív címkék szélesebb körű olvasási képességeket és nagyobb kommunikációs megbízhatóságot biztosíthatnak, de nagyobbak és drágábbak.

ISO/IEC 18000-7 szabvány Alkalmas a 433,92 MHz-es ultramagas frekvenciasávhoz, az aktív címkék közé tartozik. Meghatározza a fizikai interfészt, a protokollokat és a parancsokat az olvasó és a címke között, valamint az ütközésgátló módszereket. Az aktív címkék széles olvasási tartománnyal rendelkeznek, és alkalmasak nagyméretű tárgyi eszközök nyomon követésére.

A protokolltól függően, hogy ki beszél először az olvasó és a címke között, nagyon különböző, és a címke beszél először (TTF), Reader Talk First (RTF). A leggyakoribb az RTF, és a legtöbb RFID az RTF-et követi: de van néhány protokoll is, amelyek a TTF-et követik, mint például a 18000-6D protokoll és a 18000-4 2-es mód, amelyek mind címkék elsőként működnek, és a címkék előnye a beolvasási sebesség. Gyors, nagy érzékenységű és erős valós idejű teljesítménnyel rendelkezik. Ugyanakkor nyilvánvaló hiányosságai vannak, mint például a kis mennyiségű átvitt adat és az egyszerű funkciók.